Ne siessünk.
Advent van. Adjuk át magunkat a lassúságnak. Az ünneplés hömpölygésének. A gondosan eltervezett alkalomnak, az aprólékos mozdulatoknak. Lázadjunk! Ne a többiek ritmustalanságát vigyük át, ne a tömegét. Legalább most ne lopjon meg minket a legnagyobb rabló, a sietség.
Minden pillanatot ragadjunk meg ott és akkor, figyeljünk, ízleljünk időt, koncentráljunk. Amikor kimerjük a húslevest, a könyvesboltban válogatunk, vagy az ajándékokon gondolkodunk. Amikor rítust alkotunk, szeretteinkkel, gondosan ottmaradva, adjunk csak időt a gyufa sercenésének, a gyertyalángoknak, minden levélnek a koszorún!
Tegyünk másokat is lázadóvá! Előre megfontolt szándékkal. Találkozáskor zökkentsük ki a másik felet a rohanásból, lassítsuk le a magunk ritmusára, az önként vállalt ünnepi lassúságra. Kérdezzünk őrá, hívjuk meg egy forralt borra. Hangolódjon csak ránk, ott a tömegben! Megéri.
Ne siessünk.